A méz útja
A tudomány jelenlegi állása szerint az első méhfélék 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legrégebbi háziméhhez köthető lelet egy borostyánkő, amiben az ősméh hossza mindössze 2,95 milliméter. A kő Mianmarban került elő egy borostyánkőbányában.
Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Domesztikált állatként ma már világszerte elterjedt a mérsékelt és a trópusi égöv alatt.
A méh államalkotó rovar, több tízezer egyede él együtt egy családban. A méhcsaládot eltérő morfológiájú és eltérő funkciót betöltő egyedek, kasztok alkotják. A méhanya 22 milliméter, a here 20 milliméter, a dolgozó pedig mintegy 16 milliméter hosszú. Néhány afrikai méhfajta ennél kisebb termetű. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe fajtától függően az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. A csíkozást a potrohgyűrűk alapjánál világos, egyébként sötétebb színe adja. Szőrének színezete sárgásbarna; a szőrzet az idősebb egyedeken elkopik, és előbukkan a csillogó kitinpáncél. Szívó-nyaló szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek nem látják a piros színt, viszont érzékelik az ibolyántúli sugárzást. A herék összetett szeme nagyobb, mint a nőnemű egyedeké. A méhek három kisebb pontszemükkel csak közelre látnak.
Repülés közben erőteljes repülőizmai mozgása tartja a levegőben. Tori izmainak rezegtetésével a dolgozó segíthet meleget termelni a kaptárban. Szárnyainak rezegtetésével meleg napokon hűtheti a levegőt.
Az anyák felismerhetők arról, hogy potrohuk túllóg a szárnyukon.
Egy csípéssel 0,1 mg méreg jut az ellenség testébe. A méhészek füsttel szokták megelőzni a szúrást, amikor kaptárt bontanak.
A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, a dolgozók. Ők is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak „herék”, azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a „szűznemzés”, a parthenogenezis. Herék csak az év egy szakaszában vannak; ennek ideje az éghajlattól függ. Magyarországon többnyire valamikor augusztusban van a hereűzés, amikor a dolgozók kiéheztetik a heréket, és nem is engedik vissza őket a kaptárba, ha kirepültek. Ezután csak anyátlan vagy álanyás családban lehet heréket találni egészen a következő év tavaszáig. Az anya naponta akár 1500 petét is rakhat.
Ha a család nagysága elér egy bizonyos méretet, akkor az kirajozhat. A rajzási hajlamot növeli a zsúfoltság, és az, hogy a sejtek is tele vannak. A rajzás 10 és 14 óra között történik. A raj aznap ritkán megy 20 méternél messzebb a kaptártól, és másnap megy tovább. A rajban a méhek szelídek, nem szoktak szúrni. Legjobb estefelé, vagy hajnalban begyűjteni őket. A raj nagyját belerázzák egy papírzsákba, egy kasba vagy egy dobozba, majd egy kaptárba teszik az új családot. Jó esetben az anya is köztük van, és a kintmaradtak majd megtalálják. Rossz esetben a műveletet meg kell ismételni. A méhészek nem szeretik a rajzást, mivel már nem fog termelni a kirajzott család abban az évben. Különböző módszerek vannak a rajzás megelőzésére.
A lépeket viaszból építik, amelyet kis lemezek formájában a hasukon levő viaszmirigyek választanak ki.
Táplálékuk nektár és virágpor. Ezt az idősebb dolgozók gyűjtik a virágzó növényekről. A nektárt a mézgyomorban, a virágport a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a kosárkában szállítják. Az el nem fogyasztott napi hordást feldolgozzák és elraktározzák; így készítenek mézet és méhkenyeret a szűkösebb időkre, amikor vagy nem tudnak kirepülni, vagy nem találnak elég táplálékot.
Az anya várható élettartama 3 év, legfeljebb 5 év, a here és a dolgozó nyáron körülbelül 6 hétig él. A téli méhek élettartama hosszabb, ők ősztől tavaszig élnek, amíg fel nem nevelik az új nemzedéket.
A méhek másként látják a színeket, de emellett látják a fény polarizáltságát is. Nyomon követik a Nap útját is az égen; mindezek lehetővé teszik az égtájak pontos meghatározását.
A kommunikáció a méhek több érzékét is érinti. Kiszagolható feromonok jelzik az anyát és életkorát.
A méhek csak akkor tudnak repülni, ha testhőmérsékletük legalább 35 °C.
A méhekre legnagyobb veszélyt az atkák (ázsiai méhatka, légcsőatka) és egysejtűek jelentik, de sok problémát okoz a növényvédőszerek nem megfelelő, vagy túlzott használata is.
